Alkalmából

Mai vizsgálódásunk tárgya az iskolai ünnepély. Ünnepélynek nevezzük az olyan rituális együttlétet, amelynek során az iskola mint közösség kívánja feltüntetni magát – ám mindig szükség van apropóra, az ünnepély mindig valaminek az alkalmából következik be.

Az ünnepély lényege, hogy az alkalom mint egy szűk kiskosztüm ráfeszíttetik a tényleges tartalomra. Ezt legkönnyebben úgynevezett panelek felhasználásával lehet megvalósítani.

Az alkalom lehet:

• nemzeti ünnep; pl. március 15. alkalmából mindenképpen el kell hangoznia a helytartótanáccsal kapcsolatos Petőfi-észrevételnek, miszerint az „reszketni méltóztatott”,
• helyi érdekű ünnep; mondjuk ballagás, amelynek retorikájába alapos betekintést nyerhetünk pl. a Ballagás vagy a Moszkva tér című klasszikus filmekből,
• sportesemény; a testnevelőnek fülig ér a szája, ha a „hajrá Szent Özséb” vagy más, adekvát kifejezés torkok tucatjaiból egyszerre hangzik el, jelképezve ezzel a sokak számára oly kívánatos uniformizálódást (jóindulatóbb interpretációban a tömegben való feloldódást) is,
• váratlan fordulat; ez azt jelenti, hogy az iskola pénzt és / vagy felsőbb szervi elismerést kap, ekkor az iskola közösségének ujjongania ildomos,

A tényleges tartalom pedig a következők valamelyike – akár közülük több is egyszerre –lehet:

• választási kampány; az iskolát fenntartó önkormányzat vagy egyéb szerv választópolgárok jóindulatáért verseng
• újonc szülők édesgetése; megmutatjuk nekik, hogy jól választottak iskolát
• a vezetés jófejségének bemutatása; ezt leggyakrabban úgynevezett humoros beszéd segítségével lehet elérni, amelynek szerves részét képezi az összekacsintás a diákokkal (kb. „én is tudom, hogy ennek itt semmi értelme” jelleggel),
• pénzszedés; a meghívók szabadáras termékek, és csak egy kevés pluszfestéket igényel rányomtatni, hogy a megvásárlásával az iskola Romkerthy Albert Alapítványát is támogatják,
• példa statuálása; ezt a könyvjutalom-átadás nevű, nyilvános tapssal kísért beavatási rítus révén lehet legkönnyebben megvalósítani,
• gyerekek jobboldali szavazópolgárrá transzformálása; ennek jól ismert eszköze az úgynevezett virágnyelv, amikor látszólag teljesen ártatlanul belekeverünk a beszédbe egy pár „reformdüh”-öt vagy „nehéz idők jönnek”-et (baloldali kormány esetén), vagy „eredményeink számosak, és itt nem állunk meg”-et vagy „az utóbbi időben tapasztalt jó szél” kifejezést (jobboldali kormány esetén),
• a nagy semmi; eme leggyakoribb esetet relatív érdektelensége miatt a lista végére hagytam.

A Himnuszt és a Szózatot ma már nemigen éneklő diákok (akik így legalább hallhatják a tantestület tagjainak csodával határos énekhangját) változatos túlélési stratégiákat dolgoznak ki. Évnyitón nyilván a nyári élményekről beszélgetnek, évzárón a nyári tervekről. Ballagáson cikizik a lufikat és a hamis éneklést, szalagavatón a táncokat és a frizurákat. Legnehezebb dolguk egy-egy évfordulón van, mert a hangos műsortól gyakran nem tudnak beszélgetni, a mobilozást a felügyelő tanárok kiszúrják, ábrándozni meg már nincsen itt kedve lassan senkinek.