2009. február 1., vasárnap

Elemzés (1) - Iskolatáska

Új rovatunkban iskoláról szóló popszámokról rántjuk le a leplet. Elsőként Demjén Ferenc opus magnuma: Iskolatáska!

„Egyik hétfő délelőtt Peti áll a ház előtt.
Melyik útra lép? Komoly most a tét…
Peti áll a ház előtt, szíve jobbra húzza őt,
Balra van az iskola; esze súgja: menj oda!

De nehéz az iskolatáska
Ilyen szép napos délelőtt.
Peti áll a válaszra várva,
Hátha lesz, ki megszánja őt…

Arra ment egy kisleány, Peti sosem látta tán.
„Az eszem helyett jobb, ha a szív vezet!”
Felcsillant a két szeme: „inkább tartok ővele!”
S elindult a lány után, bármi lesz is ezután…

De nehéz az iskolatáska
Ilyen szép napos délelőtt.
És elindult fürgén a lába,
Ballagott a kislány mögött…

Ó, de szörnyű pillanat, rászedetted jól magad! -
Épp ott állnak ők az iskola előtt!
Ez a nap már tönkrement, a kislány iskolába ment.
„Hát most mit tegyek? Én is felmegyek!”

Könnyebb már az iskolatáska,
Lehet szép napos délelőtt -
Együtt járnak most iskolába,
S Peti mindig megvárja őt…”

Az urbánus balladák ritka csokrában talán a legszebb virág ez a fenti példány.

Igen, ballada ez, nem pusztán dalszöveg – gondoljunk csak a versbeszélő figyelmének szüntelen ugrabugrálására: hol külső, szenvtelen megfigyelő („Peti áll a ház előtt”), hol Petihez beszél mély empátiával („rászedetted jól magad”), hol pedig Peti gondolataiban olvas („Én is felmegyek!”) – figyelemre méltó azonban, hogy a kislány fejében lejátszódó folyamatokra csak következtethetünk az utolsó strófában olvasható kép alapján.

A narráció tehát Peti oldalán áll, akit esze balra, szíve jobbra húz – talán csak nem egy rosszul elsült politikai metafora tanúi lehetünk? És vajon mi húzza akkor Petit a kislány után, méghozzá oly elementáris erővel, hogy szegény srác észre sem veszi, hogy az előbb még nemkívánatos bal irányba kell követnie vágya titokzatos tárgyát? Bizony nem más, mint a diákszerelem, amely a dal keletkezésének idején még nem jelenhetett meg a maga naturális valóságában, mint mondjuk Szandi egy-egy merészebb, a pornográfia határát súroló dalában. Nem, a vizsgált alkotás elsősorban metonímiákkal operál („elindult fürgén a lába”), és csak sejteti, mi történik a fiatal szerelmesekkel útközben, iskolába menet, avagy hazafelé. Bizonyára nem akármi, hiszen az élmény kárpótolja Petit a „tönkrement” napért, amely kitételt a kontextus tesz idézőjelbe.

A költemény formája is a népies balladák eszközkészletét vonultatja fel: a magyar ősköltészet örökségeként belső rímeléssel dolgozik, amely leggyakrabban önrím alakját ölti (délelőtt-előtt vagy után-ezután), esetleg asszonánc (ők-előtt), amúgy pedig a refrént a keresztrím bravúros alkalmazása állítja ellentétbe a strófákkal, és ezáltal egyben a vers befogadójának is segít a súlypontok megtalálásában.

A költemény szimbolizmusát a címválasztás eszközével is a figyelmünk középpontjába emelt iskolatáska uralja, amely Peti „megkönnyebbülését” van hivatva jelképezni – a ballada kezdetén hősünk még nem sejti, mi az a kínzó hiány, amely uralja, és e nemtudás súlya fejeződik ki a „nehéz” iskolatáska képében; végül a megtalált szerelem ül a hiányérzet helyébe, megkönnyítve az eligazodást is a posztmodern világ útvesztőjében: többé nem kérdés, hogy Peti jobbra vagy balra induljon-e el.

2 megjegyzés: