2009. február 4., szerda

"Ez a vásár a gyermekeké"

Könyvespolc rovatunkban ma egy elfeledett iskolai témájú regényciklust mutatok be drága olvasóimnak, mégpedig Padisák Mihály – a méltán közkedvelt Miska bácsi a levelesládájával – regényfolyamát, a Kanócról szóló trilógiát a nyolcvanas évekből.

A trilógia első része (Éljen a száműzetés) minket kevésbé érdekel, mivel nem iskolában játszódik, hanem egy adriai szigeten, így erről nem is szólnék bővebben, csak megemlítem, hogy egy fél szerelmi szál indul itt, a Kanóc nevű (írói bravúr, hogy a polgári neve a trilógia folyamán végig homályban marad) főhős és a Mirella nevű dalmát halászlány között, amely – mint megannyi más távkapcsolat – a ciklus további részeiben egyre inkább az ideák világába költözik.

A második rész azonban (Kanóc, az emberszelidítő) már joggal vívja ki teljes figyelmünket. A történet folyamán bepillantást nyerünk egy újpalotai iskola (ami szintén nem nevesül) 7/a osztályának első féléves kalandjaiba. A történet Kanóc, és az osztály legintellektuálisabb tanulója, Kapeller rivalizálásával indul, a kapitalista Angliában nyaralt Kapeller szükségképpen megszégyenül a szocialista Jugoszláviában nyaralt hőssel szemben, de természetesen nagyjából a regény közepe táján a két fiú már bőven barát.

Kisvártatva cirkusz érkezik a lakótelepre, amelyről a szerző szociografikus érzékenységéről téve tanúbizonyságot elárulja, hogy abban nincs közösségi tér egyéb, s a cirkuszban egy abuzált kislánytól, Csöpitől kapja az ötletet Kanóc, hogy emberszelidítéssel tegye jobbá a körülötte lévő világot, s ezt ő meg is valósítja, egyre jobb hatásfokkal (megszelidíti a gyermektelen, s ezért ordítozó Porschetulajdonost, akinek járművéhez fogható nincs az egész fővárosban; majd utána Bokszost, a Csöpit verő bátyat) – menet közben egyre fokozódó pszichológiai és pedagógiai érzékről téve tanúbizonyságot. Ám ismeri határait: az alkoholista, gyermekét verő apuka, Bárány apuka (!) megszelidítésére nem vállalkozik – de szerző legalább megint jelezhet egyet a megoldatlan társadalmi kérdések közül.

Közben egy másik családi dráma tanúi is lehetünk: Szücséknél a mostohaanya, Helga mostohán bánik nevelt lányával, Mónival, akinek Kanóc természetesen segít – szökés, bújtatás, hazavitel -, közben persze Móni átveszi Mirella helyét Kanóc szívében, amit a regényben ölelés és kézfogások nyomatékosítanak.

Az egészhez a kulisszát az újpalotai névtelen, ámde annál ideálisabb iskola szolgáltatja – noha Kanócnak meg kell szelidítenie egy tanárt, Morcost, aki természetesen fizika szakos. Ő azért szorult szelidítésre, mert egyszer igazságtalan volt, amikor villámfeleltetést rendezett, és az ártatlanok bűnhődtek – de ez is csak azért történhetett, mert éppen lázas beteg volt a gyereke. Amúgy a tanári kar egy pedagógiai paradicsom – Ázalag a biológiatanár, akit el lehet téríteni az óra témájától, Pamacs a rajztanár-osztályfőnök meg nem értett művész, de örül, hogy a tanári pályát választotta, Vali néni a magyaros, aki fiatal, és ezért olyanokat ír a dolgozatokra, hogy „klassz”, és megemlíteném még Bújdosó Arankát, aki az énektanár hálátlan szerepét tölti be a regényfolyamban.

A történetet egy idilli kép zárja, a régebben üvöltöző Porschetulajdonos elviszi egy körre Kanócot és barátait autójával, körbe a telepen.

A trilógia záródarabjában (Kanóc, az életművész) a 7/a második félévéről olvashatunk, amikor is a fiatalok dolgozni kezdenek (az apropót Kanóc isztanbuli turistaútja adja, ahol megfigyeli, hogy a gyerekek is dolgoznak – a narráció természetesen felháborodik a túl fiatal gyerekek lélekölő dolgoztatása miatt). A munka célja, hogy elegendő pénzt takarítsanak meg ahhoz, hogy osztálykirándulásra a Börzsöny helyett Csehszlovákiába mehessenek, mégpedig a szülők további anyagi megterhelése nélkül.

Ezért kisvállalkozást alapítanak (neve FOGDAHOLÉRED lesz), ennek elnöke természetesen Kanóc, akit külkereskedő apukája (a Főpapa) gyengéden, ám férfiasan manipulál a háttérből, jelezve, hogy van mit tanulni a felnőttektől. Iskolai büfét nyitnak (természetesen csak tejterméket és péksüteményt forgalmaznak, és minimális haszonnal), parkgondozást vállalnak mesebeli havi 3.000.- forintért, virágládákat gyártanak, és így tovább. Azonban a belső ellenség nem nyugszik: Mangold Márton (az ideiglenesen maga mellé állított Menyus Mártival, akinek a narráció szerint „nagy a pofája” [sic]) uszítja az egész iskolát és szülői testületet, valójában amiatt, mert az alapító házibuliba anno nem hívták meg. Hőseinknek sikerül is Mangoldot kiutálni, Menyust visszafogadni, mielőtt még lehallgatni kényszerülnének egy rendkívüli szülői értekezletet.

A szerelem terén is vannak fejlemények! Pircsi, a Szexbomba, aki színésznőnek készül, megpróbálja Kanócot elcsábítani, mivel a fiú az egyetlen, aki eddig nem mutatott semmi érdeklődést iránta. Félreértések sorozata miatt Móni, az igaz szerelem, úgy látja, hogy ez Pircsinek sikerült is, és ezért összevész a fiúval. Később kibékülnek, amikor Móni megbetegszik, de aztán Kanóc közéleti szerepe (mint kisvállalkozási elnök) áll közéjük. Végül minden rendeződik, és elcsattan az első csók is, helyszín a kiserdő, és addig tart, amíg az első járókelő arra nem jár – a narráció gondosan figyelmeztet is arra, hogy a csókkal nem szabad dobálózni, és a fiatalok visszatérnek a már bevált kézszorításokhoz.

A regény, sőt az egész ciklus tetőpontján iskolai kirakodóvásár van (közben volt egy fordított nap is, ahol a tanári kar megint hihetetlen jó fej volt), amit az eddig gyakorlatilag nem említett igazgató nyit meg, aki aztán nem tud betelni a látvánnyal, és dicséreteket zsebel be. A fiatalok mindent pénzzé tesznek, amit tudnak (zsákbamacska, bélyegcsomag, legóárverés, stb), és értesülünk is, hogy a pénz a Tátráig tartó kirándulásra is elég lesz. A mű legvégén méltó záróakkord: mint minden ifjúsági és gyerekkönyvben, kijön a televízió, és lefilmezi a kirakodóvásárt – evvel vesz az olvasó búcsút ettől a sajátos mikrovilágtól.

Ennyi a cselekményváz, bevallom, jómagam kiskoromban minduntalan újra- és újraolvastam, nem vettem észre akkor még a regény prüdériáját, vonalasságát, érzelgős betéteit – és ma is megbocsátom ezeket, mert az egész úgy jó, ahogy van. Viszont sajnálom a mai gyerekeket, hogy ezt már soha nem fogják elolvasni, és ha mégis, akkor nem fogják érteni. Mire is gondolok? Szemelvénynek néhány mondat búcsúzóul:

„[anyu] Csehszlovákiába utazik, az éves idegenforgalmi tervet egyezteti az ottani partnerekkel”, „Egyszer Zánkán, vezetőképzőn. Ott volt ennyire együtt a társaság.”, Sokan ácsorogtak a faliújság előtt, amelynek őrzője is akadt.”, „Ennek már komoly következményei is lehetnek. A magaviseleti jegy lerontása. […] Lehet, hogy még a piros nyakkendőt is elveszik tőle? Meg a kiváló úttörő kitüntetését?” és végül „egy drága, magasra nyúlt, szőkésbarna kölyök van a képben, egy madonnaarcú barna kislánnyal, amint nézik egymást, nézik hosszan, s nekipirult arcukon felfénylik a boldogság.”

A szerző kolofónt is illeszt a mű végére: „Csobánkán-Újpalotán 1984-ben”

9 megjegyzés:

  1. ez a bejegyzés amúgy miről szól?

    VálaszTörlés
  2. Na most vagy én nem értem a kérdést, vagy ez generációs szakadék.

    VálaszTörlés
  3. Ezt én sem értem...Miről szólna? Hát a fent említett 3 kötetes regénysorozatról. Egyébként aranyos lehet, de valamiért mostanában kevésbé preferálom az ilyen jellegű könyveket. (Esetleges kérdésre, hogy milyen az ilyen jellegű, nem igazán tudok válaszolni, mert nem jut eszembe megfelelő kifejezés.)

    VálaszTörlés
  4. Nekem két dologról: 1. Hajdú sógor a egykorú lehet a fiammal, 2. más is előszed régi könyveiből és bár más szemmel olvassuk mint annó,de igyekszünk jónak látni ma is azt, ami régen kedvenc volt.

    VálaszTörlés
  5. úgy értem, hogy ez egy szakblog, ami az oktatásról szól, és ez a bejegyzés nem az oktatásról szól, hanem egy ifjúsági regény sztorijáról. miért írsz róla? ajánlod? vagy ellenkezőleg? tanulságokkal szolgál az elmúlt rendszer látásmódjáról? vagy ellenkezőleg? hasznos, hogy egy hetedikes osztályt szorgalmas kis hangyáknak ábrázolnak vagy káros?

    hiányzik a lényeg :-) (vagy ellenkezőleg?)

    VálaszTörlés
  6. Hmm...lehet, hogy csak én vagyok ezen a véleményen, de szerintem nem kell külön indok ahhoz, hogy egy könyvről írjon valaki. Elég az is, ha csak egyszerűen ehhez volt kedve. A könyvespolc részben meg nem is kell, hogy az oktatásról szóljanak a dolgok. :)

    VálaszTörlés
  7. Már hogy ne lenne szakmai kérdés, hogy miként alakult (ki és át) a gyerekek világképe az elmúlt évtizedek során?
    Érzékelhető, hogy az ismertetett regény világa gyermeki szemmel is tökéletesen átlátható volt, világosan elkülönültek a jók és a rosszak, akik vagy megjavultak, vagy elűzésre ítéltettek, az erkölcsi tanulság tehát egyértelműen megnyilvánult. A jó öreg Miska bácsinál ez volt a helyzet: szép, didaktikus és hazug volt a levelesládája meg a regényei is. Csak hogy a sok-sok tévécsatorna és internet nélkül szocializálódó gyerek ezt nem tudta, és így viszonylagos biztonságban érezhette magát
    Egy mai gyerek sokkal kuszább világban él, és nehezebb is boldogulni vele annak a felnőttnek, aki leragadt a korábbi fekete-fehér mesevilágban. Harry Potter kalandjai között az eligazodás már lényegesen bonyolultabb.
    Nagyon sok mindent nem szeretek ebben a mai korban, de Miska bácsit azért nem sírom vissza...

    VálaszTörlés
  8. rendben, remélem legalább a szerző érti a kritika mibenlétét, nem mintha olyan fontos lenne. mármint a kritikám.

    VálaszTörlés
  9. Kedves Rovar koma!

    Fontos a kritika, és értem is. De ez nem egy szakblog, mert ha az lenne, akkor sokan írnák, és pozitív lenne a hangütés :-). Ez csak egy szokásos blog.

    Másrészt a poszt célja sokrétű vala:

    1. Belerúgás a cikk eleji linkben ajnározott Miska bácsiba, aki a Kádár-korszak tipikus figurája volt, most meg heroizálják. Gen. szakad.

    2. Hogy szappanoperák helyett mennyire azokhoz hasonló gagyit olvastattak a kölkökkel - ld. a félreértéses részt pölö.

    3. Hogy a gyerekek agymosásának, szocialista állampolgárrá nevelésének milyen szerves részét képezte, hogy a tanárokat (a felsőbbséget) embertelenül jó fejnek mutatják be, ez se előtte (mondjuk Pál utcai fiúk vagy Légy jó), se utána (ld. pl. a Juli kiváló kommentjében is említett Harry Pottert) nem volt jellemző a magyar gyerekek olvasmányélményeire.

    4. ... és mindaz, amit Juli írt. Félreértések elkerülése végett: Miska bácsit én sem sírom vissza, ezért emeltem ki külön a kolofónt: hogy csakis az adott paraméterek között jöhetett létre ez a valami.

    5. Ugyanakkor nekem is, és gyanítom, hogy "generációm" :-) nagy részének EZ volt.

    Feltett szándékom a blogban további elavult, iskolában játszódó gyerekkönyveket bemutatni, a következő áldozat minden bizonnyal Babay József: Mi huszonketten című Horthy-rendszerbeli regénye lészen.

    VálaszTörlés