2009. április 13., hétfő

Pátosz

Kolofón: ma nem vagyok hajlandó semmi szatirikusat írni, legfőbb ideje valami pozitív hangvételű, méltányos, megszívlelendő cikknek.

Gondolom, mindannyian megostromoltuk már a tudás várát, majd kiléptünk a nagybetűs életbe. Ballagási tarisznyánkban magunkkal vittünk emberséget, tudást, a képességet, hogy megkülönböztessük a jót a rossztól. Kívánták nekünk a lehetőséget, hogy képesek legyünk mindig helyesen cselekedni, s hogy munkánkban kiválóak legyünk – soha ne érjük be mással, mint a tökéletessel. Így lettünk mindnyájan a társadalom hasznos tagjai, polgárok, magyarok.

Hiszen negyvennyolc és ötvenhat hősei nem hiába ontották vérüket, áldozták fel magukat, személyes vágyaikat, reményeiket, ambícióikat a haza oltárán!

Így lettünk mindannyian annyi titok tudói, így tettünk szert barátokra. E barátságok talán életre szólnak. Jóban-rosszban számíthatunk egymásra, hiszen mindannyiunkat összetart a szeretet, amit adtunk és kaptunk családunktól, szeretteinktől, osztálytársainktól, szerelmeinktől, barátainktól. A szeretet az, ami értelmet ad tanulmányainknak, az iskolában megszerzett megannyi tudásnak. Hiszen szeretet nélkül te csak biológus, kémikus, irodalmár, történész lehetsz, a szeretet által lehetsz ember! A szeretet által lehetsz apa vagy anya, férj vagy feleség, barát, szomszéd, utastárs.

Végtére is ötvenhat vagy negyvennyolc hősei is a haza szeretete miatt haltak hősi halált, áldozták életüket, álmaikat, jövőjüket a szabadságért, a szabad Magyarországért.

Igen, szabadság! Szabadság nélkül az ember semmi. Szabadság nélkül az ember rab, kalickába zárt madár, leláncolt Prométheusz. Szabadság nélkül a tudás használhatatlan. A szabadság nem más, mint lehetőség. A szabadság erőt, biztonságot ad. A szabadság felelősség. Felelősség embertársaid iránt, hazád iránt. A szabad emberek szabad hazában élnek, dolgoznak, szeretnek mindörökké. Mert a gondolatot nem lehet korlátok közé zárni, a gondolat mindig szabad marad. Ha úgy érezzük, elfásulunk, semmi sem sikerül: mindig erőt meríthetünk a gondolatból, hogy a gondolat szabad, és szabad is marad! Ez ad erőt a hétköznapok küzdelmeihez, megannyi fáradalmunk, erőfeszítésünk, harcunk értelmét ez adja, a cél, hogy szabadok, mindörökké szabadok és boldogok legyünk.

Mert, kedves barátaim, negyvennyolc és ötvenhat hősei arra tanítanak minket, hogy saját boldogságunknál fontosabb a köz boldogsága, kicsinyes, önző céljainknál a nemzet nagy céljai, boldogsága.

A boldogság nem csak egy kék madár. A boldogság nem pusztán elégedettség magunkkal, körülményeinkkel. A boldogság nem annyit tesz, mint nem szenvedni hiányt semmiben. A boldogság nem más, mint a bennünk szunnyadó lélek oroszlánjának megugrása, a szellem csillagösvényeinek feltérképezése és bebarangolása. A boldogság a lélek sugárzó fényének beengedése mindenki szívébe. A boldogság egyben szabadság, szeretet és tudás, a szabadság szeretete, a szeretet tudása, a tudás szabadsága. A boldogság a humánum parittyája. Kicsi parittya, amellyel a gonoszság Góliátját legyőzi végül a mindannyiunkban ott lapuló legkisebb királyfi.

Köszönöm a figyelmet.

4 megjegyzés:

  1. Valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag Bulgakov Ünnep szifilisszel c. krokija jutott eszembe.
    http://www.st-longinus.org/forum/viewtopic.php?t=19&sid=5edf83e7e2b263bb28697f6b6a840c8d (aug.15-i bejegyzésnél a szöveg)

    VálaszTörlés
  2. Mondjuk én már sok mindent nem értettem életemben, de most épp a Bulgakov-szöveg relevanciáját nem értem... :-)

    VálaszTörlés
  3. Megmagyarázni én sem tudnám (öreg bölcsész vagyok már a mindetemgmagyarázáshoz), de mégis ez jutott eszembe. És csak úgy leírtam. :)

    VálaszTörlés
  4. Kedves Sógor! Hát a közhelyes pátosz miatt asszociálódott a Bulgakov szöveg.Nem is ok nélkül

    VálaszTörlés