2008. december 30., kedd

Tanárhatározó (2) – A nomád

A nomád tanár szeptembertől májusig a természetet járja, esetleg madármegfigyeléssel kombinálva útjait. Majd amikor beköszönt a nyár, ugyanezt csinálja, csak gyerekeket is visz magával, akiket részben beszédével elkábít, részben kényszerít arra, hogy viselkedjenek rousseau-i módon, maguk mögött hagyva a civilizációt.

Utazás előtt a diákokat jó tanácsokkal látja el, pl. „Erre az egy hétre a lányok csomagoljanak hat bugyit, a fiúk három alsónadrágot!” Megtiltja a résztvevőknek, hogy elektronikus ördöngösségeket (mobiltelefon, mp3-lejátszó, merülőforraló) csomagoljanak, és hosszan vacillál, megengedje-e, hogy vécépapírt pakoljanak, vagy kitart eredeti elképzelése, a falevelek használata mellett.

Ezután útra kelnek egy úgynevezett nomád táborba, amelynek számos fontos ismérve van: Egyrészt nagyon messze kell lennie minden településtől, amelyekben a sátán modern templomai, úgynevezett vegyesboltok találhatóak, meg civilizált falusiak, akik kizökkentenék nomádékat a nomádságból. Másrészt a nomád tábornak patakparton kell lennie, hogy legyen miből inni, legyen mibe fogat mosni, mosogatni és fürdeni (persze rohadt, mocskos tusfürdő nélkül) ezzel el nem múló örömet okozva a patakon háromszáz méterrel lejjebb található másik nomád tábor lakóinak, akik a patakot ugyanilyen a célokra kívánják felhasználni. Harmadrészt lényeges, hogy a nomád tábor erdőben legyen, de ennek funkciójára még senkinek nem sikerült rájönnie, hacsak nem arról van szó, hogy mindenképpen nehézzé kell tenni a sátrak elhelyezését.

A nomád tábor folyamán gyakran kerül sor tűzrakásra, amely tüzet aztán a tábor lakói kommunista és Republic-nótákat énekelve körbeülnek, hogy ne fagyjanak szét, meg hogy csináljanak valamit a madármegfigyelésen és a növényhatározáson kívül. Élvezettel ürítkeznek a bokrok alá, szerencsés esetben észben tartják, hogy ki melyik bokor alatt járt már. Ez a hét vége felé egyre nehezebb, főleg nagyobb létszám esetén.

A nomád táborban az étkezés az egyetlen nehézkesen kezelt pont. Szélsőséges (s ezért ritka) esetben lehet halászni, vadászni meg gyűjtögetni, de ennél jellemzőbb, hogy a nomád tanár kompromisszumos megoldáshoz folyamodik: bár minden nap paprikás krumpli van, a hozzávalókat egy véletlenül kéznél lévő autó igénybevételével a faluból hozza. Ő ugyanis ellen tud állni mindazon kísértéseknek, amelyek egy ilyen Szodomában vagy Gomorrában leskelődnek az arra járóra. B verzió lehet, amikor minden diáknak hoznia kell magával valamennyi hozzávalót még otthonról, a mocskos civilizációból.

A nomád tanárnak kétféle altípusa ismeretes: az egyik a lazább, ez környezetvédői tevékenységét össze tudja egyeztetni azzal, hogy dohányzik, és autóval jár minden nap az iskolába; és van a hardcore nomád, aki ellenőrzi a diákok fogkrémjeinek összetételét, elkobozza a nem megfelelőt, ezen felül büszkén nem borotválkozik a tábor teljes időtartama alatt.

Egy ritka esetet is ismerünk, amikor a nomád tanár elkobozza mindenki csomagolt kajáját a tábor elején, majd azt egyenló arányban újraosztja a gyerekek között. Utóbbi ritka példány egyébként nyilvánosan sátáninak nevezte a Beatles zenekart.

A nomád tábor végén a gyerekek csillogó szemmel mesélnek szüleiknek a nyári élményről, de aztán fájó szívvel ülnek le ismét a komputer elé, sajnálva, hogy megint msn-en kell tájékoztatni azokat a lúzereket, akiket a szülei nem küldtek el egy ilyen jellemformáló, környezettudatosságra nevelő, mókás együttlétre. Tán még éjjel is a nomád táborról álmodnak, míg a háttérben halkan duruzsol a cirkofűtés, és talán a szobalány halk szuszogása is áthallatszik a cselédszárnyból.

3 megjegyzés:

  1. Mikor írod meg a "magyartanár" című darabot?
    Valami ilyesmire gondoltam:
    A magyartanár szeptembertől májusig szépirodalmat olvastat a tanulóival, esetleg nyelvtani elemzésekkel kombinálva. Nyáron ráér, és a gyerekeivel is ezt olvastatja.
    Olvasás elődd a diákokat jó tanácsokkal látja el, pl „Ebben a könyvben figyeljétek meg a főhős jellemének alakulását.”
    Ezután előveszik a szépirodalmi művet, amelynek számos fontos ismérve van: Egyrészt általánosítható okosságok vannak benne, amelyeket elolvasva lelkünk gazdagabb lesz. Másrészt olyan nyelvezete van, amely valamilyen szempontból a hétköznapitól eltérővé, vagy szándékoltan hétköznapivá teheti, művészi rangra emelve. Harmadrészt lényeges… ehh, nem is lényeges.
    Az olvasás során többször kerül sor elmélkedésre, okos gondolatok puffogtatására, mert nehogy már „csak” olvassunk. Élvezettel ürítkezzük begyakorolt frázisainkat, bár ez a hét vége felé egyre nehezebb, mert nehéz már újat üríteni.
    A magyartanárnak kétféle altípusa létezik: az egyik elismeri, hogy valamihez esetleg nem ért a nagyvilágban, a másik nem.
    Egy ritka esetet is ismerünk, aki – Reagan (?) elnököt követve, aki állítólag olyasmit mondott, hogy „aki egy fát látott, látta mindet” – azt hiszi, hogy ha már egy-két olyan tanárt látott, aki szent őrültként el mer vinni még mai gyerekeket nomád táborba, már mindnek beszólhat.
    Az olvasás végén a gyerekek barátaikkal beszélgetve csillogó szemekkel élik újra a katartikus élményeiket, de aztán fájó szívvel kapcsolják be ismét a tévét, sajnálva azokat a lúzereket, akiknek csak a szülei szobájában van ilyesmi, és kénytelenek oda kimenni, ahelyett, hogy jellemformáló, esztétikai érzékre nevelő, inspiratív irodalmat olvasnának. Tán még éjjel is a könyvlap surrogásáról álmodnak, míg a háttérben halkan duruzsol a szülők tévéje, és még a szomszédé is átordít a fal másik oldaláról.

    (Az a bajom, hogy most egy nap alatt végigolvastam az összes posztodat és mind tetszett. Ez nem annyira. Te a való életben mennyire vagy beszólós? - Üdv: VP)

    VálaszTörlés
  2. Oh, kedves VP, csak nem találva érzed magad :-)? Két észrevétel: a) 9 nomád táboroztató alapján írtam a posztot, nem egy; és b) szándékosan nem tantárgyak szerint írom a taxonómiát, mert úgy gondolom, minden tantárgy jó, de mindet lehet rosszul is tanítani. Ezért ugyanúgy nem írtam volna a magyartanárról, mint a matektanárról. De a kedvedért (csak) a magyartanárt megírom, ígérem, vitriolosabb lesz a Te verziódnál is. Egyébként nem vagyok beszólós a való életben, ezért kell hozzá blog... ;-)))) Üdv, HS

    VálaszTörlés
  3. Hihi:)

    Nem, nem érzem találva magamat, sajnos életemben nem voltam nomád táborban, sem mint diák, sem mint tanár. Ugyanakkor bejártam egy szál hátizsákkal országokat, tehát elképzelésem van a dologról.
    Rájöttem reggel óta, hogy az igazi problémám az, hogy az utolsó bekezdéseddel, és például azzal, hogy csak kétféle 'nomád' tanárt ismersz (el), implicite kizárod a lehetőségét is annak, hogy lehessen ezt rendesen is csinálni. Az utolsó bekezdéseddel (is) az egész nomád tábort önámító (és eképp értelmetlen, vagy egyenesen káros) hazugságként tünteted fel. A 'hazugság' része bizonyos értelemben sajnos igaz is, a jelzőkkel mondjuk nem értek egyet.

    Van pedagógus jóbarátom, aki a pesterzsébeti dzsungelből vitt el kéktúrázni Budapeste életükben először(!) elhagyó diákokat, és volt, akinek az élmény annyira volt katartikus, hogy inkább napokig nyomta a 20 kilométereket véresre dörzsölt lábbal, de nem szólt, mert látta előre, hogy a végén a túravezető hazazavarja. És így is lett.

    Szerintem ez összemérhető azzal, aki napokig kábultan, egyhuzamra olvassa végig élete (egyik) könyvét. Olvastam is így, túráztam is így.

    Valószínű, hogy neked iszonyatos pechszériád volt a nomád táborok vezetőivel, hidd el, hogy van harmadik, negyedik és ötödikféle is. Hány, de hány szülővel kell beszélned, aki ismert kilenc tanárt - a sajátjait - és ez alapján dobál sárral téged...

    A magyartanár helyett persze írhattam volna 'a művészeti tárgy okatójá'-t, de csak Téged akartalak szemrevételezni a saját lencséden át. Csak neked akartam visszaszólni. És igen, siettem is, mert már nem volt sok hátra a szünetből.

    (Életemben soha nem írtam még egy mondatnál hosszabb választ senki, számomra antipatikus internetes megnyilvánulására, sőt, leggyakrabban egy szót sem. Kettőt, mint most, meg pláne nem. Most nem bírtam ki, és előjött belőlem a hülye pedagógus, aki nem akarja érteni, hogy tíz ötös után miért nem készült a gyerek, és hegyibeszédet tart. - Ehh).

    Várom a Te magyartanárodat. Valószínűleg jobban ismered a jelenséget nálam:). Jóéjt: VP

    Izé. még egy kérdés: csak a kedvemért, vagy csak a magyartanárt? Az a helyzet, hogy kíváncsi vagyok a többire is.

    VálaszTörlés