2009. január 23., péntek

Diákhatározó (2) – A tanárgyerek

A tanárgyerek, nevezzük Ödönnek, reggel a tanárnő édesanyja autóján érkezik az iskolába, majd kiszállás után segít édesanyjának a dolgozatfüzetek becipelésében. Napközben is gyakran látni, amint valamilyen családi ügyben konzultálnak, és Ödön a tanári konyha mikrósütőjében melegíti meg ebédjét.

Ödönnek anno természetesen felvételiznie kellett, hiszen a protekció ma már nem sikk; az írásbeli és a szóbeli után egyaránt izgatottan szaladgált édesanyja a vizsgáztató kollégák után, és érdeklődött az eredmény felől – ezek bizonyára megnyugtatóan jók lehettek, ami azért is nagy szerencse, mert a kollégák a vizsga értékelésekor nyilván egyáltalán nem vették figyelembe, hogy tanárgyerekről van szó.

Ödön elsőben még csak szellemi kihívásokkal és műveltségi hézagokkal küszködőnek bizonyult, de ez az édesanyját ismerő kollégákat vajmi kevéssé lepte meg. Később alakult csak ki az a viselkedéskultúrája, ami ma oly jellegzetessé teszi.

Ma Ödön végzős, édesanyja legnagyobb büszkeségére. Igaz, a bizonyítványában nem a legjobb jegyek olvashatók, de azért mégiscsak szép dolog az, hogy végigvitte ezt a nehéz gimnáziumot, amelyben mindenki egyformán kemény követelményekkel kerül szembe. Az édesanya tudja, hogy Ödönnel akadnak problémák, de szerencsére ismeri azokat a jó dolgokat a gyerekben, amit a kollégák és a többi írni-olvasni tudók nem fedeztek még fel benne.

Vegyük például Ödön punkzenekarát, a Süket Fajdot*, amelyben a fennálló rend ellen lázadnak, és amelyben Ödön a frontember, Odin Moonlight néven. Rendszeresen játszanak az osztálytársak előtt, mindig ugyanabban a budapesti klubban, és meg vannak győződve arról, hogy más helyekre azért nem hívják őket, mert ahhoz ismeretség kell.

A Süket Fajd lázadó attitűdjét Ödön az iskolai órákra is becsempészi, ahol extrém ruházatával, állandó beszélgetéssel és látványos semmittevéssel fejezi ki rossz véleményét a tanoda légköréről, hagyományairól és szokásairól. Mivel úgy érzi, beskatulyázzák a hülyegyerekek közé, gyakran be sem jön az órára. Édesanyja természetesen nem tanítja – hogy venné az ki magát, még kivételezne vele, ha nem is szándékosan.

Diáktársai szeretik Ödönt, tudják, hogy Ödön nem vett el férőhelyet egy ideillő kisdiák elől, hiszen tiszta versenyben előzött meg másokat anno a felvételin. Nagyra tartják, hogy szellemes, zenél, és még lázad is. És mivel őket sem tanítja, hát nem is gondolnak arra, akire én olyan gyakran: Ödön édesanyjára.

(*copyright Janikovszky Éva)

2 megjegyzés: