Alkalmatlan eszközt készítettek az alkalmatlan emberek…

…ismét – gondolok itt a központi gimnáziumi írásbeli felvételi vizsgafeladatokra. A hatosztályost van balszerencsém évek óta ismerni.

A múltban ugyebár a kapósabb középiskolák írásbeli és szóbeli felvételit tartottak, sőt, volt olyan hely is (pl. a budapesti Trefort, ha jól tudom), ahol még játszatták is a diákokat, hogy megnézzék, hogyan viselkednek kötetlenebb helyzetekben. Ezen felül figyelembe vették az általános iskolában szerzett bizonyítványokat is. Így alakult ki a végső felvételi sorrend, amelyben – mint az talán kevésbé ismert – az igazgatónak van végső szava.

Aztán a rendszer szép fokozatosan megváltozott – no persze nem a legalizált igazgatói protekciót törölték el, ó, nem.

Először központosították a felvételi feladatsorokat – így minden gimnáziumban ugyanazt íratták meg a hatodikosokkal. Ennek előnye, hogy ha valaki mondjuk soproni, de Győrbe akar felvételizni, akkor nem kell ezért odautaznia, hanem megírhatja a tesztet egy soproni iskolában; illetve, hogy ha több iskolába jelentkezik is valaki, elég egy feladatsort megírnia. Ez tehát rendben is lenne.

Azután most eltörölték a szóbeli vizsga lehetőségét. Mivel az iskolák etnikai alapú válogatókat rendeztek imitt-amott, ez szintén helyes.

Régen a szóbelin meg lehetett nézni a diák ellenőrzőjét, van-e benne sok fegyelmi problémára utaló bejegyzés. Most ennek lehetősége is megszűnt. Talán még ez is tolerálható, hiszen lehet, hogy az ellenőrzőben semmi nincs, mert a szemfüles kölök épp egy hete veszítette el a régit, és a bemutatott dokumentumba még nem volt idő semmit bejegyezni.

A baj csak az, hogy megmaradt a két legalkalmatlanabb eszköz a teljesítmény mérésére.

Először is az általános iskolai eredmények nem jelentenek semmit. Nem kell sokáig gondolkodni ennek belátásához. Még a tantárgyak sem ugyanazok az egyes iskolákban (pl. egységes természetismeret van-e, vagy külön tantárgyak)! De legfőképp: egy szegedi általános iskola (hasraütök) latin tagozatán szerzett matematika hármas vajon rosszabb-e, mint a topolyaszattyáni tanintézményben szerzett matematika ötös? Hogy lehet(ne) ezeket összemérni?

A másik eszköz az egységes írásbeli felvételi feladatsor. A matek feladatsor (úgy hallom a szakos kollégáktól) elég jól szór, azaz sikeresen megkülönböztethető a segítségével az ocsú és a tiszta búza. Ha azonban valaki matematikából csak közepesen muzsikál, még mindig lehet reménye, hogy a magyar feladatsorban bizonyíthatja humán rátermettségét…

Jaj, bocsánat, elrontottam, lehetNE reménye a magyar feladatsorban, csak hiába. Az ugyanis egy szar, dilettánsok által összeállított híg fos, egy felháborító szemét. Aki alkotta, gyereket talán képen látott eddig, de lehet, hogy azon sem.

Miért írok ilyeneket? Nos, javító tanárként közel 50 dolgozat ment át a kezeim között. A maximális pontszám 50 volt. Az 50 gyerek közül 3 (három) ért el 40 pontnál kevesebbet. No nem azért, mert mind kis zsenik lennének – 45-46 pontot a funkcionális analfabéták is összeszedtek, 42-43-at a gyakorlatilag analfabéták. Mégpedig azért, mert a feladatsorból 80%-ot SENKI NEM RONTOTT EL! Akkor mire volt jó az? Mit mért ez a feladatsor? Mennyiben segített differenciálni? Ezen felül pedig iszonyatos volt látni, hogy a fogalmazásaik alapján egyértelműen tahó, gimnázium-éretlen, műveletlen és írástudatlan emberek ugyanannyi pontot érnek el, mint akik J.K. Rowling szintjén fogalmaznak. Aki ennek a feladatsornak a kidolgozásában részt vett, és aki ezt jóváhagyta, mind szégyellje magát, és lehetőleg menjen el dolgozni.

Részletes indoklás a kemény szívűeknek:

[feladatsor itt, megoldókulcs itt]

Senki (vagy szinte senki) nem rontotta el a feladatsor 1, 2a, 2c, 3a, 4a, 4b, 4c, 4d, 4e, 4f, 4g, 4h, 5a, 5b, 5c, 6a (ennek a megoldókulcsban teljesen elfogadhatatlan a megoldása is), 7b, 7c, 8a, 8b, 8c, 8d, 9a, 9b, 9c, 9e feladatait. A 2., 4., 5., 7. feladatok a maguk egészében nem mértek semmit.

A 6. feladat leíró nyelvtanra vonatkozott, amit vagy tanult a szegény kölök, vagy nem – igazságtalan ennek mérése, ugyanis nagyobb részben nem készséget, hanem lexikális tudást mér. Az egyetlen bármit is érő feladat a teszt-részből a 8e volt, esetleg a 3., ami (egy kicsit) megmérte a szövegértési készséget és a lényeglátást.

A fogalmazás, ami – bizton állíthatom – teljesen egyértelműen alkalmas lett volna a differenciálásra és a készségek felmérésére, nemcsak azért nem tudta feladatát betölteni, mert az összpontszámnak csak a 20%-át tette ki, hanem a megoldókulcs elviselhetetlen amatörizmusa és ostobasága miatt sem. Csak mutatóba: a 10a és a 10b pont gyakorlatilag ugyanarra a dologra vonatkozott, és együtt annyit tettek ki, mint a helyesírás pontszáma, a 10h. A 10c-t ostobaság volt pontozni, hiszen a feladat nem kötötte ki, hogy időrendben kell mesélni (persze alapvetően abban írtak). A 10d-nek és 10g-nek lett volna értelme, csak nem úgy, hogy együtt a 10h-val is csak négy pontot érnek a 10. feladatra kapható 10 pontból. A helyesírás pontozásánál a kulcs nem engedi hibaként feltüntetni a vesszőhibát (hát rendben), de az egybeírás-különírást sem tekinti súlyos hibának! Felvagyok háborodva, hogylehetett ilyet csinálni… A 10i teljesen szubjektív, a szülő azonnal megfellebbezi, ha nem kapja meg a gyerek a pontot, és igaza lesz. És nagyon izgalmas a 10e is: ha valaki kiizzadt 8 tőmondatot, megkapta a pontot, míg ha valaki 7 többszörösen összetett, cizellált és értelmes mondatot írt, nem kapta meg a pontot.

De a legjobb: a megoldókulcsban (a 6a-nál) ezt lehet olvasni: „Esetleg az igekötős igék vagy az összetett kötőszók is elfogadhatók.” A legjobb, hogy összetett szóként az igekötős igék NEM fogadhatók el, az összetett kötőszók pedig egyértelműen IGEN, de a legeslegjobban tetszik az „esetleg” szó használata egy gimnáziumi felvételi nyilvános megoldókulcsában. Próbáljuk ki, hogy „esetleg” nem fogadjuk el az igekötős igéket összetett szónak, mert "esetleg" jártunk alsó tagozatba, és ezután a dolgozatot megtekintő szülő „esetleg” nem fog fellebbezni teljes joggal…

Mindenki, aki ebben részt vett, húzzon el dolgozni – csak ezt tudom megismételni. És vegyenek fel helyettük olyan tanárokat a feladatsorok legyártásához, akik már láttak hatodikos diákot, beszéltek velük, olvasták írásaikat, és hallottak valamit harangozni a mérések metodológiájáról is.