2009. március 28., szombat

Diákhatározó (3) – Aki magánórákat vesz

A tanuló, aki magánórákat vesz, tulajdonképpen nem más, mint a pedagógusoknak hobbijuk űzését anyagi úton lehetővé tevő, kényszerhelyzetben lévő individuum.

Ha nem lenne, a pedagógusnak nem volna módja arra, hogy délelőttönként az állami szférában (nagyjából) ingyenmunkát végezzen – hacsak mondott pedagógus nem házasodik megfelelően jól eleresztett termékmenedzserekkel, vagy inkább (minimum) önkormányzati képviselőkkel.

Folyamatában szemléltetném három tipikus magántanuló-magántanár viszony útjának lefolyását. Az egyszerűség kedvéért magyarul.


Első verzió, a ritka:


Diák felhív:
  • XY ajánlott, őt is Te készítetted fel a középfokúra, és azt mondta, hogy te vagy a főnyeremény.
  • Igen, emlékszem rá, nagyon jól tudtunk együtt dolgozni, de nem tudom, hogy ha benned ilyen magas elvárásokat keltett, vajon meg tudok-e felelni… (álszerény)
  • Én mindenképpen téged szeretnélek.
Találkozunk:
  • Miből szeretnél tanulni, könyvből, vagy fénymásolatokból…
  • Amit javasolsz, a lényeg, hogy menjen, hogy rendesen megtanuljak, nagy szükségem lenne arra, hogy jobban boldoguljak a munkahelyemen, tudod?
  • Nyelvvizsgára felkészüljünk?
  • Nem is annyira a papír a lényeg, de ha már ott tartunk, akkor jó, ha van valami visszajelzés, akkor elmennék nyelvvizsgázni, ha felkészültem rá.
Tanulunk:
  • Kérdeznélek a szavakból, így az óra elején.
  • Persze, csináljuk, az első tíz oldalt néztem csak át ugyan…
    (miután minden szót tudott:)
  • Nagyon jó, csak így tovább, ügyes voltál. Nézzük a házi feladatot.
  • Oké, de volna néhány kérdésem is hozzá.
    (miután kiderül, hogy két hibája volt, és a kérdései jó megérzéseket takarnak:)
  • Ilyen feladatból adhatnál még többet.
Vizsgázik:
  • Szia, most lett vége a szóbelinek, tudunk most beszélni?
  • Szia, persze, mondjad. Milyen volt? Hogy ment?
  • Hát, először eléggé féltem, de aztán láttam, hogy kedvesek, mosolyognak, egyszer éreztem azt, hogy még kéne beszélnem valamit, de akkor nagy nehezen összehoztam még két mondatot…
Írásbeli 80%, szóbeli 75%


Második verzió, a gyakori:


Diákkal levelezünk:
  • Tisztelt HJK, honlapján olvastam, hogy van szabad időpontja vasárnap éjjel, ez nekem nagyon megfelelne, heti egyszer 30 percben, ha lehet […]
  • Tisztelt XY, akkor javasolok egy ingyenes szintfelmérőt, de jelezném, hogy heti 1 x 30 perc a szóbeli készségek elsajátítására kevésnek bizonyulhat […]
  • Kedves K, sajnos nekem csak ennyi időm van angolt tanulni […]
Találkozunk:
  • Miből szeretnél tanulni, könyvből, vagy fénymásolatokból…
  • Hát nézd, én már életemben annyi tankönyvből tanultam, soha egyik se vált be, vannak bennük ezek a hülye képek, meg színes az egész, nekem nyelvtan kell, táblázatok, érted… Akkor már inkább a fénymásolatok.
  • Nyelvvizsgára felkészüljünk?
  • Nekem KELL az a nyelvvizsga, érted, legkésőbb egy hónap múlva, mert állást változtatok, és akkor kezdek az új helyen, be kell mutatnom a papírt. Ha máshogy nem megy, akkor, érted, megveszem a nyelvvizsgát má’.
Tanulunk:
  • Kérdeznélek a szavakból, így az óra elején.
  • Hát ne haragudj, most nem nagyon volt időm tanulni, így nézegettem a buszon az első két oldalt, de nem hiszem, hogy…
  • Na jó, akkor nem kínozlak ezzel. Nézzük a házi feladatot.
  • Na, AZT megcsináltam, az tuti jó lett, ez tök könnyű volt. Most fejeztem be, az előbb.
    (miután kiderül, hogy két jó megoldása volt a húszból)
  • Ez olyan hülye feladat volt amúgy, csináljunk inkább nyelvvizsgateszteket.
Vizsgázik:
  • Szia, gondolom, most lett vége a szóbelidnek, tudunk most beszélni?
  • Szia, hát elég szar volt, érted, láttam azon a csávón, hogy utálja a képemet, olyan szemétségeket kérdezett, meg így látszott, hogy direkt azt akarják, hogy jöjjek még többször, és még keressenek rajtam egy rakás pénzt. Na de ide vissza nem jövök, csak amikor jövök megfellebbezni az írásbelim eredményét.
Írásbeli 28%, szóbeli 40%


Harmadik, a kivételes eset:


Diákkal beszélek személyesen:
  • Figyelj már, kéne nekem egy nyelvvizsga, kicseréljük a személyibe’, meg így, meg úgy… Különben nem kapok diplomát.
  • Hát jó, de… [...]
    (morális és technikai kifogások, részben tessék-lássék)
  • Ne parázzá’, megoldjuk. Tessék a zsé.
Vizsgázok:
  • Szia, gondolom, most lett vége a szóbelinek, tudunk most beszélni?
  • Szia, persze, mondom is. Hát elég szar volt, nagyon kellett vigyáznom, hogy ne legyek túl gyors, az írásbelin könnyebb volt, mert ott előre beírtam kb. 20% rossz választ, és akkor a többire már nem kellett figyelni, de itt elég necces volt. Ezért gondoltam, visszaveszek a kiejtésemből is.
  • Köszi, biztos jó lett, ajánlhatlak másnak is?
  • Köszi, de inkább ne csináljunk ebből rendszert…
Írásbeli: 88%, szóbeli: 90%

1 megjegyzés:

  1. A második verzió leírása halálpontos. :-) Tapasztalataim szerint, 10ből 7 jelentkező ilyen.

    VálaszTörlés