2009. április 7., kedd

Archimédesz nem ismerte az emót

Aminthogy Archimédesz is abba halt bele, hogy épp borzasztóan az elméleti tudás foglalkoztatta, és vak volt a gyakorlathoz („ne zavard köreimet” – mondá az őt lekardozni készülő ellenségnek), ebbe fog a magyar közoktatás is kipurcanni.

Az alábbi kirohanásnak csak látszólag, vagy még annyira sem tárgya az emo, hiszen az már önmagában is paródia. Sokkal inkább szeretném gúny tárgyává tenni a magyar felsőoktatás pedagógiát oktató szegmensét. Mátóné Szabó Csilla, aki a KJF Bölcsészettudományi és Művészeti Intézetének Neveléstudományi Tanszékén oktat, sikeresen megalkotta a magyar pedagógiai szakirodalom állatorvosi lovát. Kérem drága olvasóimat, hogy olvassák el az írást (Az emók: az érzékenyek szubkultúrája) a maga egészében, ha tehetik, az Iskolakultúra 2009/1-2. összevont számának mellékletében vagy online itt.

Az emo sokkal több, mint pop-punk zenei stílus […] – az emo életérzés.” – írja a tudós szerző, és kifuttatja cikkét a saját csuklóját metélő emósok képére, akik nem is feltétlenül metélik, és nem is csak az emósok, és egyáltalán. A falcolás veszélyes üzem, én sem helyeslem, de nagyjából ez az egyetlen pont, amiben egyetértek a tudós szerzővel. Abban már nem, hogy a gyakran falcoló emósok „az androgün külső miatt a legmegdöbbentőbbek”.

Az emó fő jellegzetessége, hogy „veszélyes játékot űznek a testileg-lelkileg éretlen kiskamaszok a nemi szerepekkel” mondja a tudós szerző, aki nyilván cseppet sem homofób, és abban is biztos vagyok, hogy átaludta a 70-es éveket. Meg a 80-asokat. Az milyen már, hogy a hosszú hajú fiatalokat még annál is régebben, a csodás 60-as évek folyamán lányos külsejük miatt vegzálták széles e hazában – wow, csak nem problémájuk volt a nagyoknak a hagyományos nemi szerepek elutasításával?

Jellemző különben, hogy a cikk végig adós marad azzal, hogy pontosan mik is a nemiszerep-felfogás e fajtájával a bajok, hacsak nem ez: „[e] hatások túl fiatalon érik őket, olyan életkorban állítják őket választás (sic!) elé, amikor még nem érettek erre a döntésre. […] Mivel tehát a nemek közötti különbségek elmosódni látszanak, innen már csak egy lépés az egymással csókolózó fiúk és lányok, illetve a biszexualitás.” Természetesen nem vitatom el senkitől a jogát, hogy ízlésének megfelelő és kevésbé megfelelő magatartásokat különböztessen meg a szexualitás terén is (például én sem szívesen nézek, néznék csókolózó fiúkat vagy kakiszexet), azért talán mégis kérdéses, hogy van-e az ilyen értéknyilvánítások mögött tudományos háttér. Nyersen megfogalmazva, mi a fasz köze van neki a tudós pozíciójában ahhoz, hogy ki kit szeret megcsókolni, ne adj’ isten szeretni? És akkor most finoman visszafogom magam, és nem küldöm el a tudós szerzőt melegebb (muhaha :-) éghajlatra, amiért még mindig úgy képzeli, hogy a szexuális irányultság választás kérdése.

Említést érdemel még a szerző nyelvtudása is: így fordít: One Last WishEgyetlen végrendelet, Cross My HeartA szívemen át, vagy a kedvencem: Fall Out BoyKihullott fiú. Rosszul fordítja a második feltételes módot, és a mondatzáró anyway szerinte sehogyan nem-et jelent. Angolul nyilván nem kell mindenkinek tudnia, de nem is kötelező fordítani… (Megfejtés egyébként nagyjából helyesen: egy utolsó kívánság, bizonyisten, a fall out pedig radioaktív sugárzás-t jelent. Az anyway a mondat végén azt jelenti: különben is/sem.) A tudós szerző magyar emobandákat is ismer: No Thanx, Anti Fitness Club; s ezek népszerűségét egyáltalán nem a mögöttük álló pénzes menedzsmentnek, hanem annak tudja be, hogy a tagok „szinte egyidősek a rajongókkal: ők is tinédzserek”. Érdekes, hogy pont ezek a tinédzserek népszerűek, és nem azok, akik óccsó cuccon játszanak a falusi művházban. Jaj, de hülye vagy te, nem tudós, baszki.

Az országban, ahol szinte egyetlen híres rapper sem gettóból jött (Ganxsta – Pasarét, Ogli – V. kerület, Sub Bass – falu), idézi szerzőnk Szapu Magdát, aki valamiért nyilván tekintély, és aki zene, szórakozóhely és szórakozási forma alapján „a következő ifjúsági szubkulturális csoportokat különbözteti meg: rocker, metálos, alternatív, punk, szkinhed, rapper, diszkós, house-os és raver.” – sajnos mivel híján vagyok az erről szóló, minden bizonnyal felettébb izgis könyvnek, elképzelni sem tudom, mi lehet a különbség az első kettő vagy épp az utolsó három között, és hogy a „rapper” magyar viszonylatban vajon mi lehet, és hogy tényleg mitől lenne homogén szubkultúra. Ugyanannyira tudományos ez a taxonómia, mintha én meg kannásbor-fogyasztó vagy alcopop-fogyasztó szubkultúrákat különböztetnék meg, sőt, az én csoportjaim tán még homogénebbek lennének a tudósénál. Az „alternatívok” egy kalap alá vételével nem is vagyok hajlandó foglalkozni, olyan égbekiáltó ostobaság.

Gyanúnk tovább immár fokozhatatlan: szobatudóssal állunk szemben! A nagyasszony (aki magát egy helyütt pedagógusnak nevezi a cikkben) olvasta, hogy „ma már (sic!) a kutatók egyetértenek abban, hogy nem ifjúsági szubkultúráról, hanem szubkultúrákról lehet beszélni.” Bizonyára kimentek az utcára, vagy bemerészkedtek egy iskolába, és így jutottak e forradalmi megfigyeléshez. Pedig a pedagógiai intézetben biztos jobban lehetett volna kutatni.

Arról pedig egy büdös szót nem szól, hogy a felsorolt és a létező szubkultúrákkal egyáltalán nem az a baj, hogy a felnőttek értékrendjét elutasítják, hanem hogy olyanok, mint a McDonald's-szendvicsek: jó érzéssel tölthetnek el, illúziót is adnak, de végtelenül károsak. Az emós, a rocker, a technós, a rapper mind úgy akar egyedi, a többitől különböző lenni, hogy tehetséges pénzemberek által gyártatott, szemfüles producerek által kialakíttatott, műanyag sztárok által közvetített magatartásmintákat sajátít el, azaz beáll egy, a nemzetnél kisebb nyájba, és agyát ugyanúgy nem szabadgondolkodásra használja, mint a cikkíró, meg a többi pedagógiai tótumfaktum. Úgy akar egyéniség lenni, hogy egyformaságra törekszik. Hogy buta. Sapere aude, bazmeg, sapere aude!

Továbbmentem a szerző linkjein, és ilyen gyöngyszemeket találtam: „A Depeche Mode, a Nirvana vagy a Guns N’Roses után a mai szülőknek a lázadás terén már nem sok újat lehet felmutatni” – ez speciel a Hetek honlapjáról való, ami azért mint forrás is érdekes egy pedagógiai szakcikkben, nemcsak a megállapítás végtelen együgyűsége és tájékozatlansága miatt. Meg ezek legalább nem tudósok. Másik link, itt végre okos ember van a drót végén, Szekszárdi Júlia, csak ezzel meg az a baj, hogy lényegét tekintve teljesen ellentmond Mátóné cikkének („akadnak ezeknél valódibb, komolyabb problémák is”). Akkor miért hivatkozik rá a tudós szerző? A többi link gyalázkodásom szempontjából irreleváns.

Összegezve a sárdobálásom velejét (heh, képzavar má’ megin’), a cikk olyan jelenséget mutat be, amit mindenki ismer (már aki elhagy épületeket), de e bemutatást is felszínesen, kiáltó szociokulturális műveltségi hézagokkal teszi, idézve irreleváns vagy amatőr cikkeket, alapfokú angoltudással, homofób és életidegen szellemben, viszont borzasztó szakszerűen, a legevidensebb állításait is idézettel alátámasztva. Egy utolsó példa: „A meghökkentő külső mögött gyakran más is megbújik [t.i. mint lázadás]: családi problémák, lelki válságok, szorongás, amelyekről a kamasz nem beszél.” Remélem, nem sok olyan tanár akad Magyarhonban, aki ebből az útmutatóból értesül bármi újdonságról…

A Mátónéhoz hasonlatos emberek pedagógiát oktatnak. Régi szólásmondások helyett (arról, hogy ki oktat) inkább csak annyit: jaj nekünk. Na, megyek, felvágom az ereimet.

NB: Ugyanebben a folyóirat-számban Lénárd András, ELTE Tanító- és Óvóképző Főiskolai Kar, érdekes cikket közöl az interneten olvasható laikus pedagógiai nézetekről. Minta: „a pedagógusok […] sokszor cselekszenek úgy, hogy az ellentétben áll a tanult vagy professzionális pedagógiai elméletekkel.” – igen, tudós barátom, mi bizony bemegyünk a gyerekek közé, és – tudod - néha sok szép dolog nem pont a képzelőerőtök és a sok ügyes, ellenőrzött kísérlet szerint működik. További jó egészséget és professzionális, eredményes, hasznos munkát neked is.

20 megjegyzés:

  1. Jó, hogy vége a hetvenes éveknek, anya!

    VálaszTörlés
  2. Hát mondjuk nem állítom, Rovar koma, hogy értem a kommentedet, de nem is értem... :-)

    VálaszTörlés
  3. Igen, én mindig csak a gondolatmenetem utolsó mondatát írom le időspórolás céljából. A legutóbbi kommentben mintegy megszólítottam az Iskolakultúra szerzőjét, aki ahhoz hasonló prtézis csattogtató stílusban és teljes értetlenséggel ír, mint a nyolcvanas években a "csöves jelenséggel", előtte pedig a "csüngő hajú fiatalokkal" foglalkozó újságírók. Persze ugyanez benne van a te cikkedben is, én csak ekhózom.

    VálaszTörlés
  4. NAgyon tetszett a bejegyzés.NAGYON:-)
    VÉgigvigyorogtam meg keseregtem és mérgelődtem az olvasása alatt.
    hihi

    .Á.

    VálaszTörlés
  5. Tudjátok mi a legjobb?
    Hogy ez az ostoba nő tanít minket a suliban!
    Szerencsétlen hülye sötét mint az éjszaka, és ő oktat ki minket a szubkultúrákról...

    Mellesleg mindenkkit hülyének néz, de még azt sem veszi észre hogy már 1 éve a hülye angol kiejtésén röhögünk

    VálaszTörlés
  6. Én Angol anynanyelvű vok.

    És engem oktat ki ez a "nő" hogy rossz a kiejtesem Angolbol, nagyon felidegesített.
    Pedig ő mondja ki hülyen a szavakat, és leszólt engem a hajam miatt mer annyira "okos" szubkultura kutato.....
    Teljes szívből UTALOM.

    VálaszTörlés
  7. Teljesen egyetértek az előttem hozzászóló kollegákkal, mind így igaz.

    VálaszTörlés
  8. Az Animés cikkén én viszont csak röhögök,ott is beképzel egykét úgymond szubkultúrát...omg hülyebics

    VálaszTörlés
  9. huligánokrol nincs?Xd érti aki érti....

    VálaszTörlés
  10. Totál egyetértek a cikkel:D
    Ezt a nőt elmegyógyba kéne zárni.
    Én ismerem és tényleg idegesítő.
    Nem tud semmit semmiről de mégis pofázik, bent ül a házában és néz ki a fejéből vagy éppen valami hozzá hasonló cikkét vagy más irományát olvassa és ezekből gondolja hogy minden úgy történik ahogyan ő hiszi.

    VálaszTörlés
  11. Tisztelt Mátóné-Szabó Csilla
    Teljes szívemből szeretnék elnézést kérni,a leírtak miatt,melyet buta 16-éves fejemmel gondolkodás nélkül leírtam.A továbbiakban még gondolatban sem áll szándékomban megkérdőjelezni gondolatait,mert van igaza abban amelyet leírt.
    Kérem fogadja őszinte bocsánatkérésemet.
    Tisztelettel : Vogel Patrik

    VálaszTörlés
  12. Tisztelt Tanárnő!
    Szeretnék elnézést kérni meggondolatlan,buta,igencsak gyerekes hozzászólásomért.Nagyon sajnálom,hogy előbb cselekedtem és utána gondolkodtam.
    Elnézését szeretném kérni.
    Tisztelettel: Kömives Dániel

    VálaszTörlés
  13. Tisztelt Tanárnő
    Én is elnézést szeretnék kérni a feljebb található meggondolatlan hozzászólás miatt, melyet szintúgy hülye fejjel írtam, kérjük, nézze el nekünk, és fogadja bocsánatkérésünket.
    Mohai Máté

    VálaszTörlés
  14. Tisztelt Tanárnő!
    A társaimhoz hasonlóan, én is elnézését kérem, amiért teljesen eszement módon, egy ilyen undorító hozzászólást írtam, anélkül, hogy akár egy másodpercig is gondolkodtam volna, hogy mit művelek.
    Nagyon sajnálom, hogy ennyire meggondolatlanul viselkedtem, és garantálom, hogy a további 4 évben ilyen, és ehhez hasonló esetek nem fognak előfordulni.
    Kérem fogadja őszinte bocsánatkérésemet:
    Tímár Olivér

    VálaszTörlés
  15. Tisztelt Tanárnő.

    Sajnálom amit írtam, és elnézést szeretnék kérni az undorító hozzászolásom miatt. Megígérem, hogy ilyet soha az életemben nem fogok elvéteni mégegyszer. Amikor írtam, gondolkodás nélkül csak odavágtam valami hülyeséget.
    Kérem fogadja el ezt a bocsánatkérést.
    Hrnjak Martin

    VálaszTörlés
  16. Tanárnő.
    Szeretnék elnézést kérni a kommentárom miatt.
    Igazából visszagondolva nem sok okom volt arra hogy megírjam.Mégis feltüzelt a többiek kommentje.Tudom hogy gerinctelen dolog ilyet írni névtelenül aztán pedig szépen nézve bocsánatot kérni.Ennek ellenére szeretnék elnézést kérni őszintén, mivel tanultam ebből az egészből és ezt nem csak úgy írom, hanem tényleg.
    Még egyszer elnézést.

    Kovács "Színész" Bence

    VálaszTörlés
  17. Ebből az egészből rájöttem az igazáságra ami abban a mondatába rejlett a tanárnőnek hogy "Az írott vagy kimondott szónak hatalma van".
    Nem volt semmi hátsószándékom mikor írtam.
    Még egyszer elnézést.
    Kovács "Színész" Bence

    VálaszTörlés
  18. Egy biztos - én nagyon sajnálom (külső presszió nélkül), hogy ez a személyeskedés kialakult. Ha valami nem volt célom, hát ez nem volt.

    Viszont ha ezek szerint Mátóné olvasta a cikket, akár reagálhatna is rá, és én írását csonkítatlanul ide szívesen felteszem - mert azért a cikkemben írt, idézetekkel alátámasztott kifogásaim annak ellenére is érvényesnek tűnnek, hogy speciel az adódott konkrét pedagógiai problémát a jelek szerint jól kezelte.

    Előre is köszönöm!

    VálaszTörlés
  19. Ezen még ennyire hosszú idő után is jót lehet derülni - House

    VálaszTörlés