2009. január 8., csütörtök

A tantárgyak hierarchiája

Ez a viszonylag újmódi fogalom talán még nem is mindenkiben tudatosodott. Arról van szó, hogy a közoktatás hajnalán (vagy akár a 80-as években zajló gyerekkoromban) semmiből nem volt ildomos rosszul teljesíteni – legalábbis a középosztály gyerekeinek. Maximum a magamfajta intellektuálisabb (értsd piknikus alkatú) gyerekeknek volt szabad testnevelésből négyesnek lenni.

De ez ma már nincsen így. A gyerekek bizony – tisztelet a kivételnek – teljes szülői fedezettel rangsorolnak az iskola tantárgyai között, fontosakra és nem fontosakra osztják fel őket, és a nem fontosakból bizony már nem életbevágó az 5d a bizonyítványba.

Az okok többrétűek.

Egyrészt a társadalomban a haszonelvűség jelenléte mérhetetlenül nagyobb, mint anno. A cselekedetek helyességét nem valamiféle arisztoteliánus rendszer szabja meg, sem a tízparancsolat, sokkal inkább a cselekedetek anyagi természetű következményei. Ez talán régen sem volt teljesen másképp, de szerintem a magyar társadalom számára mindenképpen új élmény, hogy ezt nyíltan ki lehet, sőt ki szokás mondani. Így tehát az anyagi sikerhez vezető úton nem ér rá a diák művészkedni, dalolászni, stb. Teljes figyelmét a pop-szakok követelményeire (matematika-történelem, egyelőre) kell fókuszálnia.

Másodsorban ott van a tananyag valóban gigantikus mennyisége. Emlékszem, mi középiskolában nem hallottunk olyanokról, hogy integrálás meg deriválás, s ma ezeket minden középszar vagy jobb gimiben betáplálják. Nekem nem kellett felismernem az időmértékes verselést, ma meg már magam oktatom ezt a készséget odaadó diákjaimnak. Azaz egyszerűen szegényeknél nincsen hely odabent ennyi tudnivalóra – tudom, hogy minden tárgy tanára hörög, ha az ő anyagrészét csökkentenék a tananyagban, és a konzervatív oktatáspolitikusok is kevéssé diszkréten vizionálnak nemzethalált, ha ilyesmi szóba kerül, de az is igaz, hogy a baloldal meg ostobán, koncepció nélkül húzkodna ki mindenfélét a tananyagból. Amíg tehát meg nem valósul gyönyörű képességünk, a rend, addig a gyerek (és szüleje) folytatni fogja a szelektálást.

A harmadik ok bizonyos tárgyak teljes életidegensége. A magyar népdal halott, és ideje lenne a múzeumba száműzni – és mégis ezzel telik a fél ének-zene oktatás. A kölök unja, mint a varjú a rohadt tököt. A művészettörténetben az életéhez tán még valamelyest közel álló realista vagy hiperrealista festészetre alig jut idő (ha egyáltalán), helyette ódon művek vagy (jobb esetben) absztraktok szerepelnek, de ezekből meg nem ért semmit, hiszen soha senki nem magyarázza el neki (ismét tisztelet a kivételnek), hogy hogyan érdemes megpróbálni befogadni őket. Az irodalomból végre ki kellene dobni a Szigeti veszedelem-jellegű, az olvashatatlanság határán jócskán túllépő műveket – és még sorolhatnám. Félreértés ne essék, jómagam imádom Bartókot, a teljes művészettörténetet (na jó, mínusz Klimt, mert az giccses), és Zrínyit könnyekig meghatva olvasom – no de nem is vagyok tizenöt éves; és egykori osztálytársaim közül is egy ujjamon meg tudom számolni, hogy velem együtt hányan rajongunk Majakovszkij vagy Weöres Sándor költészetéért.

A következmények is számosak.

Az iskola, ahol dolgozom, 30 évig egy énektanárral működött, aki kb. 8 éve ment nyugdíjba. Azóta viszont hat (HAT!!!) énektanárt nyűttek el a kölkök, akik amúgy nem kifejezetten lumpen családokból származnak. A rajztanár csak azért nem cserélődik, mert melankolikusabb, mint Füles a Micimackóból, és nagyjából le tudja szarni, hogy mi folyik az óráján. Hadd általánosítsak, mert máshol is ezt látni: a művészeti tárgyakat már csak a legelhivatottabb és legkötélidegzetűbb pedagógusok próbálhatják meg oktatni ideig-óráig, elenyésző eredménnyel. Mióta nem számít szinte semmilyen felvételibe, az amúgy is vérlázító érettségivel megvert magyar nyelv és irodalom is kezd csatlakozni az iménti két tárgyhoz. Ez gyönyörűen látszik az emelt szintű érettségit választók számának rohamos visszaesésében. Ha tippelnem kell, egy kevésbé slágeres természettudomány, mondjuk a kémia következik majd, hogy csatlakozzon a halálhatáron imbolygó földrajzhoz. A fizika addig bírja majd, ameddig az orvosin elfogadják, de ha ez esetleg megváltozik, akkor nincs annyi mérnökjelölt Magyarországon, hogy irgalom legyen neki.

Nagyobb perspektívában szemlélve ez talán társadalmunk további tahósodásához vezet majd, de ez ellen szól az a bizalomra okot adó körülmény, hogy már most is olyan, mintha ez lenne a lejtő alja.

9 megjegyzés:

  1. és milyen ötlet van a tendencia megfordítására? mert:
    1. szerintem nincs a világon olyan óriási tanár egyéniség, aki a budai újgazdag parasztokba humanizmust / igényt / kultúrát ver.
    2. ha a felvételiben mindenképp számítana valami átlag (évvégi, érettségi), azzal a jobb gimibe járók lennének megszívatva (Fazékban mást jelent az évvégi kémia ötös, mint a Kacor Király gimnáziumban).

    Egyébiránt a magyar eléggé meg van mentve, mint kötelező érettségi tantárgy, nem?

    VálaszTörlés
  2. Rovar, az első állításodat a bőrömön tapasztalom. POnt erről írok posztot.

    A magyar sajna nincs, vagy csak épp alig megmentve. Tavaly érettségizett osztályom fogalmazta meg, hogy minek kellett emgtanulni annyi mindent, az egész írásbelit meg lehet írni irodalom nélkül. És valóban, a szövegértés, az szövegértés, mondjuk a turizmusról, vagy a jó öreg cserebogarak halhatatlanságáról szóló szövegeken. A fogalmazási feladatban pedig mindig választható egy érvelő esszé az előbbihez hasonló elméncségekről. És ez a 150 pontból 100. A maradék ötvenhez kell egy kicsi irodalom is, ez a szóbeli.

    VálaszTörlés
  3. kedves kolléga! nem találtam egyéb elérhetőségedet, így itt kérlek, nézz be hozzám, a legutolsó blogomhoz. köszönöm.

    VálaszTörlés
  4. Üdv!

    azert erre reagalnek:
    > mi középiskolában nem hallottunk olyanokról, > hogy integrálás meg deriválás, s ma ezeket
    > minden középszar vagy jobb gimiben
    > betáplálják.

    hat legfeljebb Te nem hallottal rola:-), mert "gyogymatekra" jartal. Rgebben az 5 oras matekon bizonyara esett rola szo, a tagozatokon pedig eleg kemenyen nyomtuk ezeket. (En tanulokent vettem reszt anno).
    Azota a matematika kovetelmenyek roppant modon csokkentek, tehat a betaplalast felejtsd el. A jelenlegi kozepszintu erettsegit egy normalis 7-es gyerek megoldja, de voltak olyan feladatok a tavalyiban, amiket az alt. isk. 4 osztalyaban levo kislanyom kikert maganak, mert tul konnyu:-(( Ez igen szomoru a jovore nezve (nem a kislanyom jovojere nezve:-))

    Ha kicsit tavolabb nezel vissza, mondjuk 1893 korul, na azok huzosak voltak matekbol... En mondjuk matematikuskent nyilvan atmennek rajta, de a mostani erettsegizok 90%-a nem! (Mondjuk kevesebb selejt kerulne egyetemre, nem lenne baj:-)
    (Javasolt irodalom: Erettsegi vizsgalati Mathematikai feladatok gyujtemenye, Dr. Beke Manó-Reif Jakab, BP. 1893.)

    Ezeket csupan pontositas kedveert irtam.
    Mivel regisztralva nem vagyok, legyek mondjuk
    PW
    Szia!

    VálaszTörlés
  5. Kedves névtelen,

    Ad 1. A "mi" kifejezés jelentése nem akart annál több lenni, mint "mi". Biztos nagyon jó matektagozatos iskolába jártál, aki meg nem, az nyilván már akkor is tévedett.

    Ad 2. Az, hogy mik most a matematika érettségi követelményei, nem (feltétlenül) áll közvetlen oksági viszonyban azzal, hogy miket tanítanak a tanárok.

    2/b. Az, hogy volt ennyire könnyű feladat, nem árul el semmit a feladatsor e g é s z é n e k színvonaláról... lehet persze, hogy az egész szar volt, csak az indok se volt vert arany...

    Ad 3. Nem nézek vissza az 1893-as matekra, de ha ezt tenném sem érteném, hogy mi a jelentősége annak, hogy a mai érettségizők azon átmennének-e vagy nem.

    Ad 4. Ha a komment (a záró gondolat ellenére mégiscsak) a régi szép idők visszasírása céljából íródott, akkor (minden további indokolás nélkül) filozófiai alapon hangosan nevetlek ki.

    További jó munkát, egészséget!

    HS

    VálaszTörlés
  6. Szia!

    Koszi a valaszt!
    Megengedsz par ujabb reagalast? Mintha csak beszelgetnenk:

    Kezdjuk az ad2-vel: szoros a kapcsolat a mit tanitak es az erettsegi kozott, mert felveteli mar nincs ugyebar.

    2b. Az elegsz feladatsor nagyon gyenge volt, mar tavaly is. Kerdezd meg barmelyik matektanart.

    3. az a jelentosege, hogy viccesek azok a megjegyzesek, hogyan novekedtek a kovetelmenyek. A kovetelmenyek lenyegeben megszuntek olyan szintunek lenni, ami a felsooktatashoz kellene. Ezt mondhatod pozitivnak is, de valojaban csak arra jo, hogy mindenki diplomahoz juthasson, ami nem jo semmire:-( Nem tudom, Te meg emlekezhetsz-e arra, hogy regebben a magyar diplomaknak azert eleg jo hire volt kulfoldon... volt...

    4. Nevethetsz hangosan, engem a problemakor nem nagyon erint (nem kell mar ujabb diplomakat szereznem), de a gyerekek miatt sirhanek is, ha nem lennek kepes magam is foglalkozni veluk, es az iskolara lennenek bizva:-((( A nep nagy resze azonban akkor dobben ra, mikor a diplomas gyereke nem talal allast. Ez a baj.
    Azt ugyanis eleg ertelmetlennek tunk vitatni, hogy az oktatas szinvonala nem monoton novekvo...

    Tovabbi jo munkat Neked is!
    PW

    Ui: Nem vagyok nevtelen, csak nem kivanok ide regisztralni. Ellendrukker sem vagyok, csak sajnos realista.

    VálaszTörlés
  7. Az érettségi kontra egyetem kérdés nem ennyire egyszerű. Azon mondjuk el lehet gondolkodni, hogy kell e minden munkához egyáltalán érettségi (esti gimiben is tanítok, úgyhogy tudom miről beszélek), de ártani azért nem árt, ha egy korosztáűly tovább ül az iskolapadban. Néha ragadhat rájuk valami. Ha viszont szinte mindenki érettségizik, akkor egyértelműen a tantárgyi követelményeknek csökkenie kell (magyarból, töriből is csökkent rendesen). ez eddig rendben is van, az is tudjon érettségit tenni, aki 20 éve "csak" szakmunkásképzőbe ment. A gond ott van, hogy az egyetemek nem teszik kötelezővé egy vagy két térgyból az emelt szintű érettségit. Az okok valahol a fejkvóta körül vannak elásva, de erre nincs pontos rálátásom. Mindenesetre a diákok keményen számolnak, és csak a legkevesebb munkával a legtöbb pontot elv mentén készülnek. Szóval ha a felsőoktatás nem lép, akkor kár a középiskolára kenni mindent. No és hát középiskola és középiskola között régen és most is hatalmas különbség volt, felszereltségben, gyerekekben és effélékben.

    VálaszTörlés
  8. Kedves Hajdú sógor!
    légyszíves vedd ki a hozzászólásomat, mivel az csak egy üzenet volt számodra, nem érdemi hozzászólás.
    köszönöm

    VálaszTörlés
  9. Kedves Hajdu sógor!
    Egyetértek.
    De szerintem a magyar népdal nem döglött ki, csak...nem mindegy, hogy az ember hogyan próbálkozik tanítani.Jómagam ének-zene tanár vagyok egy gimiben és csak 7 éve tanítok-szóval, lehet hogy csak az ifjonti hév íratja velem e sorokat.(Oh..!)
    Mindenféle zenei ínyencséggel, érdekességgel,modern népdalfeldolgozással linkkel, dvdkkel stb-vel felfegyverkezve meg lehet fogni a gimiseket heti egyszer negyven percben is.És élvezik a népdaléneklést.Nyugi, nem más bolygóról való srácok ezek...hehe...Volt kolleganőm és volt tanárnőm is aki Kodály nevét hallva lefolyt a székről és buzgón keresztet vetett...Én is tisztelem a munkásságát, nem tudnék szolmizálni ha nem ezen nőttem volna fel.DE TAGOZATOS suliban...Khm...most rengeteg 60 fölötti -már elnézést,de-őskövület tanít/próbál tanítani még mindig.Ezt nem tartom jónak.Idejétmúltak.Csak kicsinálják magukat.Alapvetően...minek a gyereknek kottaírást tanítani abban a kicsi időben???MEg hangközöket..Ehh..
    Toppon kell lenni minden MAI zenei irányzatban és nem undorodni meghallgatni őket.Kár, hogy akármelyik általam is használt énekkönyv befejeződik Elvisnél, ill. bocs, még Szörényi-Bródy benne van.:-)
    Huhu ...szómenésem volt....

    Nem az én blogom...:-)
    ¤Á*

    VálaszTörlés